Site Overlay

Húgyúti inkontinencia az idősödő nőknél

Összefoglaló és bevezetés

Abstract

Az életkor előrehaladtával nemcsak az inkontinencia gyakorisága, hanem az előfordulása is nő, ami nem kis részben annak köszönhető, hogy a jelek és tünetek egyre jobban felismerhetők, és jelentős negatív hatással vannak az életminőségre. Az idős nők a húgyutak számos fiziológiai elváltozása, valamint a kísérő morbiditás és a polifarmácia jelenléte miatt különböznek fiatalabb társaiktól. Bár az idősek ugyanazokkal a kezelési lehetőségekkel rendelkeznek, mint a fiatalabb nők, urológiai és nem urológiai tényezők miatt nagyobb gyakorisággal fordulhatnak elő náluk a nemkívánatos események. A cikk célja, hogy megvilágítsa az idős populáció egyedi változásait és összefoglalja a kezelési lehetőségeket.

Bevezetés

A negyedik nemzetközi inkontinencia-konzultáció nemrégiben újradefiniálta az alsó húgyúti tünetekkel és urodinamikai vizsgálatokkal kapcsolatos jeleket, tüneteket, urodinamikai megfigyeléseket és állapotokat. Az alsó húgyúti tünetek tüneteit az inkontinencia több különböző típusába sorolták. A stressz-húgyúti inkontinencia (SUI) az erőfeszítésre vagy megerőltetésre, illetve tüsszentésre vagy köhögésre jelentkező önkéntelen szivárgás panasza. A sürgősségi vizeletinkontinencia (UUI) az önkéntelen szivárgás panasza, amelyet sürgősség kísér vagy közvetlenül megelőz. A vegyes vizeletinkontinencia (MUI) a sürgősséggel, valamint erőfeszítéssel, megerőltetéssel, tüsszentéssel és köhögéssel járó akaratlan szivárgás panaszára utal. Az éjszakai enurézis az alvás közbeni önkéntelen vizeletvesztés. A vizeletürítés utáni csöpögés és a folyamatos vizeletszivárgás az inkontinencia egyéb tüneti formáit jelöli. A hiperaktív hólyagot (OAB) a sürgősségi inkontinencia tárolási tünetei jellemzik, sürgősségi inkontinenciával vagy anélkül, általában gyakorisággal és noktúriával. A folyamatos inkontinencia kialakulhat a műtét utáni vesicovaginális fisztula vagy a pubovaginális sling vagy a hálóval kiegészített kismedencei prolapsus helyreállítását követően a hólyagba vagy a húgycsőbe történő hálóerózió melléktermékeként.

A vizeletinkontinencia jelentős probléma az idősek körében, és több kialakulóban lévő tendencia külön említést érdemel. Először is, bőséges bizonyíték van arra, hogy a népesség gyorsan öregszik. Az USA népszámlálási irodájának jelentése megjegyezte, hogy míg az USA teljes lakossága az elmúlt évszázadban kétszeresére nőtt, a 60 éves és idősebb amerikaiak lakossága megtízszereződött. A 2000-es évben a becslések szerint ez a szám megközelítette a 35 millió főt. Különösen a 80 év feletti amerikaiak száma várhatóan csaknem 70%-kal fog növekedni 2000 és 2030 között. Másodszor, az inkontinencia egyre gyakoribb az idősödő lakosság körében. Egy orvosi kérdőívre adott több mint 3100 válasz elemzése azt mutatta, hogy az inkontinencia becsült előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával folyamatosan nőtt. A becslések szerint 59 éves korig az egyének 30%-ának volt egy vagy több általános inkontinencia epizódja, és 18%-uknak volt a Nemzetközi Kontinencia Társaság által meghatározott inkontinencia epizódja. Az Australian Longitudinal Study of Women’s Health (ALSWH) nemrégiben számolt be az 1996-ban 70-75 éves nők kontinenciaállapotának 10 éves longitudinális értékeléséről, akik a következő 10 évben négy egészségügyi felmérést töltöttek ki. Ez idő alatt a vizsgálatban részt vevő nők 14,6%-ánál (95% CI: 13,9-15,3%), akik korábban “ritkán” vagy “soha” vizeletürítésről számoltak be, inkontinencia alakult ki, és a 2005-ben a 4. felmérésben részt vevő nők 27,2%-a (95% CI: 26,2-28,3%) “néha” vagy “gyakran” vizeletürítésről számolt be a felmérésben, és a nők kétszer olyan valószínűséggel számoltak be inkontinenciáról a 4. felmérésben, mint 6 évvel korábban. A longitudinális modellek kimutatták az inkontinencia és a demencia, a fizikai képességekkel való elégedetlenség, a földre esések, a BMI, a székrekedés, a húgyúti fertőzés (UTI), a prolapsus és a prolapsusjavítás anamnézise közötti összefüggést.

A különböző típusú inkontinencia előfordulása is jelentős. Egy amerikai vizsgálat, amelyben 5204 felnőtt vett részt egy validált telefonos felmérésben, kimutatta, hogy a nőknél az UUI-val járó OAB több mint kilencszeresére nőtt, a 18-24 évesek 2,0%-áról 19,1%-ra a 65-74 évesek körében. Jelentős növekedést figyeltek meg 44 éves kor után. Hasonlóképpen, a 70 éves és idősebb nők körében az SUI prevalenciája a jelentések szerint elérte a 40%-ot, és e nők egyharmada súlyosnak minősítette inkontinenciáját. Az inkontinencia leggyakoribb típusa is változhat az életkor növekedésével. Amikor a különböző típusú inkontinencia előfordulási arányait gyakoriság és életkor szerint rétegezték, a 60 év alatti nők 55%-ánál találtak tiszta SUI-t, míg 20, illetve 25%-uknál UUI-t és MUI-t. Ehhez képest a 60 éves és idősebb nőknél az inkontinenciaeseteknek csak 30%-át tette ki a SUI, míg az UUI és a MUI az esetek 35%-át ebben a korcsoportban. Az inkontinencia jelentős hatással lehet a nők életminőségére (QoL) is. A National Survey of Self-Care and Aging több mint 3400 nőből álló országos mintában a vizeletinkontinencia pozitív és független összefüggést mutatott a rossz önértékelésű egészségi állapottal. Ez a kapcsolat a komorbiditásra és a gyengeségre vonatkozó kiigazítások után is szignifikáns maradt. Amikor egy több mint 2100 középkorú vagy idősebb nőből álló, népességen alapuló kohorsz keresztmetszeti adatait elemezték, több mint 28%-uk számolt be heti inkontinenciáról. SUI-t, UUI-t és MUI-t a kohorsz 37, 31 és 21%-a jelentett. A MUI nagyobb hatással járt az életminőségre, mint az SUI vagy az UUI, függetlenül az életkortól, a rassztól, az egészségi állapottól vagy az inkontinencia súlyosságától.

Végeredményben az idősek vizeletinkontinenciájának kezelésével járó költségek jelentősek és folyamatosan emelkednek. A 65 éves és idősebb egyének esetében ezeket a költségeket 1984-ben 8,2 milliárd USD-re, 1993-ban pedig 16,4 milliárd USD-re becsülték. Az inkontinencia társadalmi költsége 1995-ben a 65 éves és idősebb egyének esetében 26,3 milliárd dollár volt, azaz 3565 dollár egy vizeletinkontinenciában szenvedő egyénre vetítve. A vizeletinkontinencia és az OAB teljes költsége 2000-ben 19,5 milliárd dollár, illetve 12,6 milliárd dollár volt. A vizeletinkontinencia esetében 14,2 milliárd dollárt a közösségi lakosok és 5,3 milliárd dollárt az intézeti lakosok viseltek. Az OAB esetében 9,1 milliárd dollár és 3,5 milliárd dollár a közösségi, illetve az intézeti lakosokat terhelte. Az 1992-es, 1995-ös és 1998-as Medicare-kérelmek elemzése megerősítette, hogy a vizeletinkontinencia költségei az idősebb nők körében 1992 és 1998 között nominális dollárban kifejezve majdnem megduplázódtak, 128 millió dollárról 234 millió dollárra. Ez a növekedés szinte teljes egészében a megnövekedett járóbeteg-ellátási költségeknek tudható be, amelyek az 1992-es 25,4 millió dollárról vagy az összköltség 9,1%-áról 2000-ben 329 millió dollárra vagy az összköltség 27,3%-ára emelkedtek ebben a csoportban. A fekvőbeteg-ellátás költségei csak kismértékben emelkedtek a vizsgált időszakban.

Noha egyértelmű, hogy az idősek vizeletinkontinenciája elterjedt, zavaró és költséges probléma, a betegek, a gondozók és az orvosok gyakran az öregedés normális részeként utasítják el. Ma már a legtöbben úgy vélik, hogy az inkontinencia növekvő gyakorisága erősen összefügg az öregedést kísérő további társbetegségekkel és funkcionális károsodásokkal, nem pedig magával az életkorral. E cikk célja, hogy megvilágítsa az idős nők egyedi fiziológiai alkalmazkodását, és áttekintse a kezelés eredményeit ebben a populációban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.